Hibáztam… Kétszer is. Te is szoktál?

Hibáztam…

Aki szolgáltatást kínál, annak különös gonddal kell az ügyfelek kéréseivel, igényeivel foglalkozni. Mit vársz el, ha egy szolgáltatást vásárolsz? Precizitást, pontosságot, szakértelmet, ugye? Miért választod azt a szolgáltatót, akit végülis választasz? A kéréseidnek megfelelő és határidőre történő munkavégzés miatt.

Hogy mindezek teljesüljenek a munka tényleges elvégzőjének maximális koncentrációval és hozzáértéssel kell rendelkeznie. Nem elég a 80%. Csak a 100. Az általad teljesíthető maximum.

Vannak maximalista emberek. Talán, te is az vagy. Rám (Kata) is mondják ezt néha. Nem volt ez mindig így. A középsuliban még átlagos négyes voltam, a főiskolán pedig a “csak legyen meg” volt a cél. A munkahelyeimen mégis egyre nagyobb pontossággal, és precizitással dolgoztam. Minden részletre odafigyeltem. Ha tehettem, mindent duplán leellenőriztem. Asszisztensként is különös gonddal végeztem el a feladataimat, hogy az értéket adjon a munkához.

Kerestem a részfeladatok leegyszerűsítését támogató lehetőségeket. Örültem, ha össze tudtam vonni két szinte azonos műveletet és ezzel időt spóroltam meg. Minden egyes feladatot így próbáltam elvégezni.

Ezeknek a tulajdonságaimnak nagy hasznát veszem mostanában az asszisztens vállalkozásban. Legfőképpen, hogy ezeket a munkákat végre szenvedéllyel csinálom. Mindig is azt vallottam, hogy

minden egyes dolgozó lehet különleges és végezhet zseniális munkát a saját pozíciójában.

Olyan munkát, ami értéket ad a vállalkozás egészének. Most, hogy mindezt egy vállalkozás vezetőjeként, ugyanakkor asszisztensként is átélem, csak még erősebben hiszem. Én magamnak állítom fel ezt a szintet, de másoktól is ugyanezt várom el. Szeretem, ha minden munka szépen halad a maga tempójában, sikeresen. Ez persze, általában csak illúzió. Nincs két egyforma nap, vagy két egyforma munka.

A napokban azonban két egymás utáni napon is elkövettem 1-1 hibát, ami számomra már “nem megengedett”. Az egyik esetben egy határidőt nem vettem túlságosan komolyan. Hétfőn indult volna egy új munka, amihez már csak egy pár perces technikai beállításra volt szükség. Előtte pár nappal beszéltünk róla, hogy sima ügy, menni fog, nem lesz gond. Nem volt sima ügy. A technika közbeszólt. Nem sikerült elindítani a munkát a kitűzött napon. Nem tudjuk pontosan, hogy hol volt a hiba, de nem is ez a lényeg. Hanem, a határidő figyelmen kívül hagyása.

Mi ebből a tanulság?

Sose aznapra hagyd a beállításokat. Akkor sem, ha csak pár perc az egész. Sosem lehet tudni, mi jöhet közbe. Legyen meg inkább pár nappal előtte biztonságosan. Az ügyfél még boldogabb lesz így, hogy már előre tervezed a munka indítását.

A másik esetben egy nagyobb lélegzetvételű tanulmányt kellett készítenünk. Egy héttel a leadás előtt elkészítettem az anyag nagy részét, és továbbítottam a projektben részt vevő másik félnek. Neki pár személyes gondolattal kellett kiegészítenie és egy olyan elemzéssel, amit ő készített korábban. Gondoltam, sima ügy, semmi gond. De, volt gond. A határidő előtti éjszakán derült ki, hogy a másik fél nem találja az elemzést, így azt a részt kihagyva küldte át nekem a leadás napjának reggelén. Plusz stressz, plusz idegeskedés, kapkodás és plusz munka. Ez lett belőle.

Mi ebből az esetből a tanulság?

Az, hogy hiába tartod te a határidőt, ha a másik fél az utolsó pillanatra hagyja. Hogyan tudod ezt kiküszöbölni? Ha nem hagyatkozol arra a tényre, hogy mivel a másik készítette a doksit, meg is fogja találni, hanem a feladat kiadásakor csatolva küldöd neki a doksit is. Én legalábbis így fogok tenni legközelebb. Megkímélem magamat pár zűrös órától és idegeskedéstől.

A maximalizmus “követése” nem túl könnyű néha, de ez a tulajdonság segít abban, hogy ügyfeleink elégedettek legyenek. Ha pedig ehhez az kell, hogy azt az 5 perces munkát pár nappal előbb elvégezzem, vagy csatoljak egy dokumentumot a levélhez, akkor megteszem. Megéri, nem? Csak pár perc!

Ha hasznosnak találtad írásomat, oszd meg másokkal, hátha nekik is fontos lehet.